két csapat, két évfolyam,
két tanár
megnyitó szöveg / 2016. szeptember 23. / 16.00
RB
2016.
szeptember 22.
www.keteresztes.blogspot.hu
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Két
eresztés – ez a kiállítás címének, hívószavának választott szóösszetétel a
különböző szakterületeken, a különböző művészeti és szakmai megközelítésekben
eltérő dolgokat jelenthet. Eresztés lehetne egy fából készült tárgy felületi
vagy színkezelése, egy ácsolatnál egy illeszkedési forma, egy szoborral
kapcsolatban akár az elkészült mű helyére engedése.
Itt és most, az ötvösökkel kapcsolatban
ez az „eresztés” elsődleges alapértelme a munkánkhoz oly elengedhetetlen
lágyítás/forrasztás/olvasztáshoz szükséges gázcsap engedése, a gáz eresztése.
Egy szaknap vagy egy műveletsor az
iskola ötvösműhelyben a gáz-főcsap megnyitásával, a forrasztópisztolyoknál a
levegő és gázcsapok kinyitásával és a pisztolyláng meggyújtásával kezdődik, és
a munka és a szaknap végeztével ugyanez történik, csak fordított irányban, a
kinyitás helyett a csapok elzárásával zárul. Tehát valahol azt is mondhatnák,
hogy két csapmozdulat közé van beszorítva egy munkafolyamat, a bekezdés és a
befejezés a két eresztés, egy engedő eresztés és egy nem eresztés. Ugye-ugye,
az a bizonyos „ajtó, ablak, gáz, villany” felszólítás…
A két eresztés kettőssége, másod
értelme vonatkozik viszont a két ötvös csapatra is, akik nemrég hagyták el a
Pécsi Művészetit, az iskolában töltött 5 év és az ötvös szakmai végzettségük
megszerzése után eresztettük el Őket. Mondhatnám ez esetekben, hogy fájó
szívvel, de hát ez az élet rendje. Menni kell tovább…
Eresztés.
Csap.
Nyitás és zárás.
Amikor ez a kiállítás, mint elképzelés
felvetődött Bauer Gáborral való beszélgetéseinkben, akkor úgy gondoltam, hogy
nem szeretnék kiemelni egyik végzős diákunk munkáját sem, hiszen számomra
valamennyi rendesen végigvitt munka és sikeres vizsgateljesítmény egy kimagasló
értéket képvisel, egy olyan produktumot, amit meg kell süvegelnünk, amiért
valaki megkapta a szakmai végzettséget, és ezért nem szerettem volna ebben
semmiféle hierarchiát kialakítani.
Ezért került ez a furcsa dupla csap a
plakátra is. Ötvösséghez kapcsolódik, annak idején a brett-asztalon, egy ötvös
munkaasztalon is voltak ilyenek.
A csap és ezzel kapcsolatos társuló szimbolikája
számomra, az alapértelmen túl a tanulás folyamatát is jelenti valahol, és a
tanulásban való résztvevőket, az adót, a fogadót és persze a tananyagot, és így
valahol az iskolát is. Ha úgy tudunk tekinteni a tananyagra vagy a minket
tanító oktatóra, a mesterre, az iskolára, aki mintha egy forrás lenne, ami nem
csak úgy ömlik, hanem vannak olyan helyzetek, időpontok, szituációk, amikor
folyik a tanerőből a szó, az információ, a tudás, amit szerencsés, hogy ha a
tanuló el tud csípni, fel tud fogni, magáévá tud tenni, be tud építeni, akkor
van helye ennek a csap-metaforának. Ha inni tudja a szavakat a diák. Mert a
csap épp nyitva. Nekem érdekes ez a helyzet, amikor megvoltak nekem is az én „mester-csapjaim”,
mind a közép, mind a felsőoktatási intézményekben. Aztán egyszer magam is egy „csappá”
válhattam, azóta én is igyekszem töltögetni azt a tudást, amit én is úgy kaptam
és igyekeztem azt persze továbbfejleszteni, alakítani, formálni. Mindig a
fogadóktól függ, hogy hol cseppenként, hol pedig nagy vödörrel sikerül ez a
töltögetés. A most kiállító csapatok elég szépen fogadták a tudás folyamát, ezt
talán bizonyítják a most kiállított vizsgamunkadarabok is.
Könnyen tud úgy fordulni a dolog majd,
hogy a most itt kiállító egykori diákok is válhatnak majd egyszer egyfajta „csappá”.
Nem biztos, hogy a csap kinyitásakor majd csak tisztán az ötvösség és csak az
folyik majd, amit én ill. kollégáim csurgattam anno, de bízom benne, hogy benne
lesz az is valahol, valamilyen mértékben.
Eszembe jutnak most azok az emlékek a
2015-ös csoporttal, hogy amikor egy gyorsabban haladó diáknak mondtam valamit,
amivel segíteni próbáltam munkáját, és később hallottam, ahogy már magáévá téve
az információt azt javasolta a közben a munkafolyamatban odaérő társának, hogy
inkább úgy kell csinálni azt a fogást. És már nem volt benne az, hogy tőlem
hallotta, hanem beépült, és csak adta tovább.
A most kiállító 10 fiatalból ketten is
majd gyermekekkel kapcsolatos tanítói és gyermekvédelmi munkát jelentő képzés
felé indultak el a pécsi ötvös szak után, de mások továbbtanulása is vezethet
oda, hogy majd fiatalokkal, a lélek és a szellem fejlesztésével
foglalkozhassanak, nevelhessenek.
Sok emlékem feltör most belőlem a két
csapattal kapcsolatban, főként a most „hetedévesnek” tekinthető, 2015-ben
végzett csapattal, bár a 2016-os évben végzett jelenlegi „hatodéveseket” is
tanítottam, de őket csak szakelméletre, (na meg gazdasági ismeretekre). Eszembe jut az, ahogy Tami hányszor
jött azzal, hogy „ez olyan nem megfelelő lett”, mivel elsőben megbeszéltük,
hogy egy négybetűs (sz-el kezdődő és r-el végződő) szót ilyen esetben sem
használhatunk, és ez 5 éven keresztül így is volt. Vagy eszembe jut az, ahogy
megvolt annak az esélye, hogy a Molekuláris ékszerek nem készülnek el, de aztán
csak sikerült Lacit rábeszélni, hogy ne hagyja a vizsgát. Lacival kapcsolatban
az is emlék, hogy volt, hogy Ő helyettesített engem, mert annyira bízhattam
benne. Eszembe jut az, ahogy Rami egyszer az esztergával perlekedett egy
tárgyával kapcsolatban, vagy azt, ahogy Kata és a csoport egy karácsonyi
alkalommal egy videóval örvendeztetett meg, amely oly nagyon jól esett nekem.
Domi vidámságai és szakkal kapcsolatos szeretete is örök emlék. És megemlékezem
Márkról, aki ugyan nem tett szakmai vizsgát, és most ezért nincsenek itt kiállítva
tárgyak tőle, de hogy Ő szelektíven válogatott a „szeretem feladatok” és a „nem
szeretem, tehát nem is vagyok a szakon” feladatok között.
A mostani „hatodévvel” kapcsolatban jóval
kevesebb az élményem, hiszen kollégám, Váradi Bence volt a szaktanáruk, erről Ő
tudna mesélni, hisz az a kapcsolat, amely szaktanár és csapata között kialakul,
az olyan sajátos, hogy én mindig sajnálom picikét, amikor a tanévek véget
érnek, és ez a heti rendszerességű munkakapcsolat megszűnik.
Ugyan mi most egy ékszergalériában
vagyunk, de nem csak ékszereket láthatunk, ami felvillantja a mostani ötvös/fémműves
OKJ képzés ékszereken kívüli tevékenységi területeit is. Az ékszerek mellett
látható itt most képkeret, könyv, cipőkanál, doboz, dugó és lámpa, és a
kiállított ékszerek között is vannak sajátos technikával, mérettel,
anyaghasználattal és funkcióval készített tárgyak is, a hangkeltő karkötőtől a
miniatűr figurákat és építményeket mutató ékszerekig, öntvénytől lemezből
épített tárgyakig. Ezeket így együtt látni nagy öröm nekem, ami mutatja, hogy
milyen szerteágazó területen, nem csak kifejezetten az ékszer, hanem egyéb
tárgyalkotás területén is szép eredményeket alkottak iskolánk végzősei, és így
most remélem, hogy ez a kiállítás egy érdekes és emlékezetes színfoltot jelent
a Design Hét pécsi idei eseményei között.
Ünnep ez a mostani alkalom. Én annak
tekintem mindenféleképpen.
Ünnepnek
remélem a kiállító egykori diákok részéről, akik kiérdemelték az iskolában
végzett munkájuk után ezt a mostani nagyszerű lehetőséget, amit az Ezüstláz
Galériától kaphattak, amit ezúton is köszönöm Gábornak. Ünnep ez nekünk,
tanároknak, a pécsi ötvös szaknak és természetesen a Pécsi Művészeti sulinak
is, hogy azt láthatjuk, hogy egykori diákjaink munkái nem hatnak idegenül az
iskolán kívüli környezetben sem, hogy kibújva az iskolai keretek közül egy
olyan alkalommal, mint ez a mostani Design Hét, megtekinthetik az érdekelődők.
S most, végezetül jut eszembe még egy
csap, ha már emlegetve volt a csap a plakáton és a megnyitószövegben is: az is csap,
ami a csapra vágásnál, a szőlőmetszésben alkalmaznak tavasszal, hogy nem a
mostani, hanem csak majd a következő esztendőben legyenek olyan termővesszők,
un. karok, amelyeket lehajtva majd a jövőre tekintve lehet megalapozni a
termést. Van ebben valami szép, a magyar nyelv adta sajátosság, hogy a majdani
későbbi termést itt is egy csaphoz köti.
A
csapra vágás mellett van a csapra ütés is a szőlő és bor világában, amikor a
hordó adja ki magából a bort irányítottan.
Nos, egy
ilyen hordókiürítés és borfejtés volt nálam is most a héten az idei szüret és
az idei új termés miatt, amelyből hoztam is a kedves megjelenteknek, s kérem,
majd fogyasszák egészséggel – jelenleg még a Pécsi Művészetibe járó
diákjainknak inkább a szörpöt javaslom.
Kérem, tekintsék meg a kiállítást, ha
érdekes egy tárgy, és esetleg szeretnének többet megtudni róla, akkor a jelen
lévő kiállítótól kérdezzenek rá személyesen, vagy a Galériában található
elvehető szóróanyagunk segítségével látogassák meg azt a „www.keteresztes.blogspot.hu”
honlapot, ahol megtekinthetőek a kiállítók által készített vizsgadokumentáció
anyagok és szakmai portfóliók. Ezekkel a digitálisan megtekinthető
vizsgaanyagokkal a most csak kész tárgyakat látható kiállítás élménye kiegészülhet
a tervezés és az alkotás egyes lépéseinek megismerésével, ezért különösen
javasolom.
Mivel a mostani kiállítással az iskola
egykori ötvös diákjai szememben hivatalosan szakmailag is felnőtt korúak
lettek, így ezennel felajánlom számukra a kölcsönös tegeződés lehetőségét. Hát
akkor: sziasztok. (Bemutatása a jelenlévőknek, kézfogás, puszi.)
Kívánok Nektek a továbbiakban sok
sikert életetek és sorosotok alakulásával, és bízom benne, hogy azok a
tervezési elvek, szemlélet, amelynek cseppjeit próbáltuk csepegtetni felétek a
közös munka során, életetek ezt követő eseményeinél is hasznosak lehetnek.
Kívánom magunknak is a suliban, hogy továbbra is tudjunk oly megfelelő „csapok”
lenni, ahonnan olyan tudás és szakmai gyakorlat ered, amely ilyen, az itt most
látható tárgyak megszületéséhez vezetik az ifjú alkotókat.
A kiállítást ezennel szavakkal, és az
itt látható két csap elforgatásával ünnepélyesen megNYITom.
Rózsa Béla
Pécs, 2016.
szeptember 23.
Kiállítás adatok:
Két eresztés
két csapat, két évfolyam,
két tanár
a Pécsi Művészeti Gimnázium
és Szakgimnázium két korábbi végzős évfolyamának ötvös vizsgamunka kiállítása
2015-ben ötvös végzettséget szereztek:
Bérdi Kata
Marián Ramóna
Somogyi Dominika
Szabó (M.) Tamara
Török László
(Tanáruk: Rózsa Béla)
2016-ban ötvös végzettséget szereztek:
Gerényi Attila
Huszka Fruzsina
Kiss Dorina
Notheisz Gergely
Szorg Luca Rebeka
(Tanáruk: Váradi Bence)
Megnyitó:
2016.
szeptember 23., péntek
16
óra
Kiállítást
megnyitja:
Rózsa
Béla
az
iskola ötvös tanára
közreműködik
Nagy
Roland zajzenész
A kiállítás megtekinthető:
2016.
szeptember 23. - október 1.
Hétköznap
10-18 óráig,
szombaton
10-13 óráig.
Ezüstláz
Ékszergaléria
H-7625
Pécs, Király utca 8.
www.keteresztes.blogspot.hu
